József Attila Mama
Már egy hete csak a mamáragondolok mindíg, meg-megállva.Nyikorgó kosárral ölében,ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,ordítottam, toporzékoltam.Hagyja a dagadt ruhát másra.Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett…