Gazdag Erzsi
Öltözik a mező
Öltözik a mező,
öltözik a rét is.
Akármilyen késve,
tavaszodik mégis.
Szalagot kötöttek a
füvek fejére,
Előbújt a tücsök
a rétek zenésze.
Nevet a gólyahír
sárga a mosolya,
Mosolyától fényes,
tükrös a pocsolya.
Öltözik a mező,
Készül a ruhája.
A sok virágmintát
most festik reája.
***
Kányádi Sándor
Szigorú még a tél
Szigorú még a tél,
de szigorát
enyhíti már
a hóvirág.
Maradna még a hó,
de nem lehet,
vékonyodik a jég
és megreped.
Beszédes lesz a kis patak
és ki-kikandikál,
bukfencet vet a jégen
és mondikál.
Tojásra ül a kotló.
Zümmög a keltető.
Vetkőzni kezd
a dombtető.
Zöldülni kezd a fűz.
Zsendülni kezd a fű.
A jó Nap egyre melegebb
tekintetű.
Mosolya egyre biztatóbb
és egyre tüzesebb;
kergeti hegyen-völgyön át
a vacogó telet.
***
Gazdag Erzsi
Virágok ébredése
Kiáltoz a cineke, csíz,
Vígan riog a rigó.
Fodrát bontja a víz,
barkáját a mogyoró.
Csílit alatt hóvirág,
szendergélő keltike
s nyújtózkodó fűzfaág
azt várja, hogy keltik-e?
Kelj fel, kelj fel keltike!
Int a tavasz. -Kelj hamar!
Ébredj te is hóvirág,
Zöldülj ki, te holt avar!
Ébredjetek kis rügyek!
Barkák, bimbók, bokraim!
Virágokat bontsatok
illatozó csokraim!
Bimbók nyílnak, hajt az ág.
Vígan riog a rigó.
S így dalol a sok virág:
- Élni szép!
- Óh, élni jó!
***
László Gyula
Tavaszköszöntő
Fut a felhő fent az égen,
tavaszi szél hajtja.
Kizöldült a domb oldala,
pelyhedzik a barka.
Sürgönydróton fecskék ülnek,
hazajött a gólya:
ereszünknek, kéményünknek
újra van lakója.
Csiripelnek, kelepelnek,
köszöntik a tájat:
csöppnyi csermelyt, békás tavat,
országúti fákat,
pihenésre nincsen idő,
javítják a fészket.
Szalmaszálat gyűjtögetnek,
s puha tollpihéket.
***
Fésűs Éva
Áprilisi tréfa
Fütyörész egy pajkos
szélgyerek,
bolyhos barkaágak
lengenek,
ragadós rügyecskék
bomlanak,
pilleszoknyát szárít
déli nap.
Odafent egy felhő,
csöpp fodor,
égi réten árván
bandukol,
eltévedt a szélben,
pityereg,
könnye futó zápor,
lepereg.
Iszkol a sok hangya,
hazafut,
de mire elérnék
a kaput,
áprilisi zápor
el is áll,
jót nevet a huncut
napsugár!