Udud István
Lápvilág

A gém
Szól a fiának a gém:
- Gyere állj ide mögém.
Hogyha fogsz egy keszeget,
vacsorára megeszed.

A béka
Egész éjjel brekegek,
reggelre berekedek.
Harkály mondta /kutykurutty/:
- Bíz ez tüdőcsúcshurut.

A harcsa
Az élete örök hajsza,
ezért lóg a harcsa bajsza.
No meg aztán nem is sörte,
ezért soha nem pödörte.

A gólya
Én vagyok a Kelep Elek,
kéményeken kelepelek.
Eső, esik, akkor ázom.
Békát, szöcskét vacsorázom.

A ponty
Egy gond nyomja a pontyot:
már rég hordana kontyot.
Rá haj hogyha tapadna
minden pénzt odaadna.

A vadkacsa
Háp, háp, háp,
széles ez a láp.
Benne békák és halak
és minden más jó falat.
Háp, háp, háp,
széles ez a láp.


Osváth Erzsébet
A három Benedek                                                                                               

Mind a három
kerékpáron
száguldozott
a vásáron.
Megszomjazott
mind a három,
fagylaltot vett
drága áron.
Hat gombócot
megevett
mind a három
Benedek

s azonnyomban
berekedt.
 

Osváth Erzsébet
Jött őszanyó hideg széllel

Jött őszanyó
hideg széllel,
aranysárga
vízfestékkel,
sárgák lettek
a levelek,
fújtak, fújtak
őszi szelek.

Fújtak, fújtak
őszi szelek,
lehullottak
a levelek.
Ott vannak
a fák alatt.
Látod a sok
aranyat?


Osváth Erzsébet
Hópihék

Puhapelyhek,
hópihék,
pici, fehér,
hócsibék.
Kavarogtok
kergetőzve,
megpihentek
bokron, fán,
az udvaron
a kukán.
Tiszta lesz a
piszkos udvar,
hófehér
a háztető-
mint a frissen
mosott, vasalt,
fehér vászonlepedő.
Varázsoltok,
ti, bűvészek,
feketéből
hófehéret,
a csúnyából
csudaszépet.

Osváth Erzsébet
Búcsúzik Télapó

Csomagol
Télapó,
lejárt az ideje.
Tenger sok
a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis
hó még,
jól becsomagolja:
- No most már
indulok -
csendesen mormolja.
Messzire
kísérik
a szarkák, verbek.
Cserregik,
csipogják
- Télapó ég veled!

Osváth Erzsébet
Megszökött a hó

Éjjel, míg aludtam,
megszökött a hó.
Ki szöktette meg?
Talán Télapó?
Pityereg az eresz,
sírtak a tetők,
fényes, kerek tócsa
állt a ház előtt.
A nagy sírás-rívást
megunta a Nap.
Nosza le is küldött
száz napsugarat.
Száz kis napsugarat,
vígat, nevetőst.
abba is hagyták a
sírást a tetők!
Tócsák könnye szárad,
kandikál a fű.
Oda a búbánat!
Ó, de nagyszerű!

Osváth Erzsébet
Mennyi apró Télapó!

Hull a hó,
hull a hó.
Mennyi apró Télapó!
Igaziak,
elevenek,
izgő-mozgó
hóemberek.
Nagykabátjuk
csupa hó.
Honnan e sok
Télapó?
Kik ezek,
kik ezek,
az apróka
Télapóka-emberek?
Óvodások mennek sorban.
Záporozó habos hóban.


Osváth Erzsébet
Barka

Kölyökcica farka,
bársonybunda rajta.
Nincsen farka,karma.
Szellő cirógatja.
Fényes, fürge
esőcseppek
nevelik fel nagyra.


Osváth Erzsébet
Tavasz a várva várt

Kicsalogat
napsugarat?
Távolba szállt
madarakat?
Ki festi az eget
kékre,
hóvirágot
hófehérre?
Ki ad bársonyt
a barkákra,
zöld ruhát
a fázó fákra?

Tavasz ő,
a várva várt.
Végre végre
ránk talált!
Örülnek a
gyerekek:
vetnek
cigánykereket.

Gazdag Erzsi
Vendégvárás

Jöjj el hozzám hétfőn,
de ne gyere későn!

Jöjj el hozzám kedden!
hadd nőjön a kedvem!

Jöjj el hozzám szerdán,
kopogtass a meggyfán!

Csütörtökön jönnél,
tán még itthon lennél.

Pénteken a kedvem
szétgurul a kertben.

Szombaton, barátom,
a világot járom.

Vasárnap, vasárnap
engemet is várnak

Áprily Lajos
 Kopogtatás

Micsoda csattogó zakata ez?-  
kiáltottam ki – zeng a házeresz!
Kis cinke-ács volt. Mégis meghatott:
csőrével már az ősz kopogtatott.

Kis Benedek
 Anyja lánya

Kenyeret főzök,
gombócot sütök -
anyám tanított,
anyámra ütök.

Vizet aprítok,
rántom a tejet -
én anyámnál is
jobb szakács leszek!

Tóth Éva
Mikor mit

Héfőn heverek,
Kedden kavarok,
Szerdán szaladok,
Pénteken porolok,
Szombaton szerelek,
Vasárnap veled vigadok!